Hát, mióta barátnőm van, én visszasírom néha az egyedül töltött éveket .

Komolyra fordítva a szót, szerintem a mai világban minden a párkapcsolat ellen dolgozik. Ha hazaérek, a párommal már mind a ketten fáradtak vagyunk, sokat veszekszünk, sokszor egyszerűen nincs is energiánk a közös programokra, csak fekszünk egymás mellett. Néha előfordul, hogy próbálunk nem szólni a másikhoz, hogy ne idegesítsük fel egymást.

Ha visszaemlékszem a “régi szép időkre”, akkor eszembe jut, milyen könnyű volt, hogy nem kellett még a huszonhetedik közös program időpontját is fejben tartanom, meg hogy bármikor elígérkezhettem, nem volt belőle otthon hiszti. Szóval, ilyen szempontból akkor könnyebb volt.

Viszont ha azt kérdezik, most vagy akkor éreztem-e magam jobban, akkor azt mondom, hogy most jobb. Szeretem a páromat és jó, hogy vár valaki itthon, hogy vannak közös terveink és motiválni tudjuk egymást. Ha frusztráltabb időszak van, akkor közösen sokkal könnyebb kizökkenteni egymást a letargiából. Ha ő összeszedi magát, akkor nincs mese, nekem is össze kell.

Úgyhogy, én alapvetően párkapcsolat párti vagyok!

httpv://www.youtube.com/watch?v=5r6pTcDQ8Jc