Nem kell aggódnod, valószínűleg csak egy rövidke szünetről volt szó közöttetek. A legtöbb párkapcsolatban élő, sőt, minden párkapcsolatban élő emberben időnként felmerülnek bizonyos kételyek: például, hogy megfelelő emberrel van-e együtt, van-e értelme az együttlétnek, lehetne-e valamin javítani, és egyáltalán: lehetséges-e, hogy mással kellene megpróbálnia? Az ilyen hullámvölgynek is nevezhető időszakban mindenki másképp reagál. Vannak akik sokat vitatkoznak, és felőrlik egymás idegeit. Mások párterapeutához rohannak, tőle várva a megoldást. Megint mások romantikus együttléteket szerveznek, felizzítván az esetleg elalvó félben lévő szenvedélyt. A ti esetetekben pedig a legradikálisabb döntés született: szakítottatok. De ahogy azt te is látod, amikor egy kicsit átgondolta magában a történteket, újra felkeresett (nyilvánvalóan hiányoztál neki), ez pedig már önmagában egy nagyon nagy lépés, éppen ezért értékelendő. Véleményem szerint romantikus monológot ne várj tőle, ahogy karibi békülő utat se, egyszerűen csak örülj neki, hogy nem tud meglenni nélküled. Beszélj vele. Vesztenivalód csak akkor van, ha mindketten csendben vagytok és szép lassan tényleg elveszítitek egymást. Vagy a büszkeségedhez ragaszkodsz, vagy hozzá. De a kettő ebben az esetben nem megy. És hogy miért te kezdeményezz? Igaz ugyan, hogy ő ment el, de éppen ezért kell neked megtenned a kezdő lépést. Valószínűleg rettentően fél, hogy esetleg haragszol és nemleges választ kap. Hidd el, ugyanúgy őrlődik mint te, különben már rég mással lenne. Segíts neki, bocsáss meg, és kezdjetek új lapot. Hallgass a megérzéseidre. Én is jártam hasonló cipőben, én is léptem, és azóta is boldog vagyok.