De ahogy a technikai fejlődés sem egy időben ért el a világ minden pontjára, úgy a nők elismerése, a nőiesség fontosságának felismerése sem határolható be egyetlen dátummal. Megdöbbentő ugyan, hogy a fejlett Európa még a huszadik században is szenvedett a nemek közti különbségtétel terhétől, és azt sem fogadhatjuk el magyarázatként, hogy Ázsia és Afrika bizonyos területein e probléma még mindig megoldásért kiált. Ugyanakkor amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy bizonyos körök éppen az emancipáció térnyerésében látják gazdasági problémáink gyökerét, és ezzel magyarázzák a fenntartott különbségtétel szükségességét. Ez természetesen nem lehet magyarázat a nőkkel szembeni méltánytalanságra, hiszen egy gazdasági probléma kezeléséhez nem használhatunk csoport-diszkriminációt. Ugyanakkor a jelenlegi, az adminisztráció által elvárt kompenzálás sem tekinthető megoldásnak, hiszen a megkülönböztetés, még ha pozitív is, csak pillanatnyi eredményeket hozhat, közben azonban ellentétet szít a támogatott, és a támogatásban nem részesülő személyek, csoportok között. Sokkal célszerűbb lenne, ha a probléma kezelésébe magát a társadalmat is be tudnánk vonni, így nem azzal kellene foglakozni, hogy miként lehet a hátrányokat kompenzálni, hanem, hogy miként lehet megtanulni, hogy mindenkit a teljesítménye és nem egy csoporthoz tartozása alapján kell megítélni. Ez az amúgy évszázadokon, évezredeken keresztül felgyülemlett igazságtalanság lehet magyarázat a női szerepek többrétegűségére, sokszínűségére. A mai társadalomban már kevésbé jellemző, hogy a nő, mint a gyengébb nem jelenjen meg.