<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><rss version="2.0"
	xmlns:content="http://purl.org/rss/1.0/modules/content/"
	xmlns:dc="http://purl.org/dc/elements/1.1/"
	xmlns:atom="http://www.w3.org/2005/Atom"
	xmlns:sy="http://purl.org/rss/1.0/modules/syndication/"
	
	>
<channel>
	<title>Comments on: &#8220;Fekete pedagógia&#8221;: a fagylalt visszanyal?</title>
	<atom:link href="http://www.ahogyan.hu/oktatas-tanfolyamok-nyelvtanulas/fekete-pedagogia-a-fagylalt-visszanyal/feed/" rel="self" type="application/rss+xml" />
	<link>http://www.ahogyan.hu/oktatas-tanfolyamok-nyelvtanulas/fekete-pedagogia-a-fagylalt-visszanyal/</link>
	<description>Hogyan? Melyik? Hol? Miért? Választ kapsz kérdéseidre!</description>
	<lastBuildDate>Wed, 25 Mar 2026 03:14:53 +0000</lastBuildDate>
		<sy:updatePeriod>hourly</sy:updatePeriod>
		<sy:updateFrequency>1</sy:updateFrequency>
	<generator>http://wordpress.org/?v=3.7.3</generator>
	<item>
		<title>By: Esztis</title>
		<link>http://www.ahogyan.hu/oktatas-tanfolyamok-nyelvtanulas/fekete-pedagogia-a-fagylalt-visszanyal/#comment-457</link>
		<dc:creator><![CDATA[Esztis]]></dc:creator>
		<pubDate>Tue, 26 Apr 2011 16:38:14 +0000</pubDate>
		<guid isPermaLink="false">http://www.ahogyan.hu/fekete-pedagogia-a-fagylalt-visszanyal/#comment-457</guid>
		<description><![CDATA[Vissza hát – nem is kicsit.
A legnagyobb bibi az egészben, hogy a tradicionális, állami iskolák túlnyomó többsége ezt a pedagógiát követi: Ordít a tanár, ha nem írt a gyerek leckét, üvölt, ha rosszalkodnak a kölykök, büntet és fenyít, ha nem úgy viselkedik az osztály, ahogy kéne. Legtöbbször ezeknek azért igazán maradandó hatása nincsen, maximum behívják anyut egy elbeszélgetésre vagy pityereg egy sort a gyerek. De ha mindez tartós és szinte már „terrorszerű”, annak bizony nincs jó vége. Vezethet testi-lelki betegségekhez: depresszióhoz, alvászavarhoz, fekélyhez, pánikrohamokhoz – csak hogy egy-két példát említsek. De ha nem is megyünk ennyire messzire a következményeket illetően, elég az is, ha a fiatal megutálja a sulit és lógni kezd. Azt is el tudom képzelni, hogy a tanár negatív bánásmódja miatt a gyerek gyűlölni kezdi az adott tantárgyat, noha lehet, hogy kifejezetten tehetséges volna, ha pozitívan állna hozzá.
Ha figyelembe vesszük a mai diákok túlterheltségét és azt, hogy az átlag tanár igen gyakran nyúl a „fekete pedagógia” eszközeihez, talán nem is olyan meglepő: Az ember már fiatal korában megtapasztalja, mi is az a stressz. Ha pedig képtelen levezetni, ne adj Isten, még otthon is zűrök vannak, na akkor jönnek a rémisztő, „tanárverős-iskolában lövöldözős” sztorik.
Aki el akarja kerülni, hogy gyermekét ilyen hatások érjék, írassa a lurkót a reformpedagógia filozófiáját követő (pl. Waldorf) suliba. Ezek az intézmények pont a „poroszos”, merev, fegyelmező iskolák ellentáborát képezik. Persze felmerülhet az emberben a gondolat, miszerint az sem jó, ha évekig úgy bánnak a gyermekkel, mint a hímes tojással, aztán kikerülvén a nagybetűs Életbe megkapja az első pofonokat. Ez bizony egy ördögi kör, mindennek van jó és rossz oldala, döntsön mindenki a legjobb belátása szerint…]]></description>
		<content:encoded><![CDATA[<p>Vissza hát – nem is kicsit.<br />
A legnagyobb bibi az egészben, hogy a tradicionális, állami iskolák túlnyomó többsége ezt a pedagógiát követi: Ordít a tanár, ha nem írt a gyerek leckét, üvölt, ha rosszalkodnak a kölykök, büntet és fenyít, ha nem úgy viselkedik az osztály, ahogy kéne. Legtöbbször ezeknek azért igazán maradandó hatása nincsen, maximum behívják anyut egy elbeszélgetésre vagy pityereg egy sort a gyerek. De ha mindez tartós és szinte már „terrorszerű”, annak bizony nincs jó vége. Vezethet testi-lelki betegségekhez: depresszióhoz, alvászavarhoz, fekélyhez, pánikrohamokhoz – csak hogy egy-két példát említsek. De ha nem is megyünk ennyire messzire a következményeket illetően, elég az is, ha a fiatal megutálja a sulit és lógni kezd. Azt is el tudom képzelni, hogy a tanár negatív bánásmódja miatt a gyerek gyűlölni kezdi az adott tantárgyat, noha lehet, hogy kifejezetten tehetséges volna, ha pozitívan állna hozzá.<br />
Ha figyelembe vesszük a mai diákok túlterheltségét és azt, hogy az átlag tanár igen gyakran nyúl a „fekete pedagógia” eszközeihez, talán nem is olyan meglepő: Az ember már fiatal korában megtapasztalja, mi is az a stressz. Ha pedig képtelen levezetni, ne adj Isten, még otthon is zűrök vannak, na akkor jönnek a rémisztő, „tanárverős-iskolában lövöldözős” sztorik.<br />
Aki el akarja kerülni, hogy gyermekét ilyen hatások érjék, írassa a lurkót a reformpedagógia filozófiáját követő (pl. Waldorf) suliba. Ezek az intézmények pont a „poroszos”, merev, fegyelmező iskolák ellentáborát képezik. Persze felmerülhet az emberben a gondolat, miszerint az sem jó, ha évekig úgy bánnak a gyermekkel, mint a hímes tojással, aztán kikerülvén a nagybetűs Életbe megkapja az első pofonokat. Ez bizony egy ördögi kör, mindennek van jó és rossz oldala, döntsön mindenki a legjobb belátása szerint…</p>
]]></content:encoded>
	</item>
</channel>
</rss>
