<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><rss version="2.0"
	xmlns:content="http://purl.org/rss/1.0/modules/content/"
	xmlns:dc="http://purl.org/dc/elements/1.1/"
	xmlns:atom="http://www.w3.org/2005/Atom"
	xmlns:sy="http://purl.org/rss/1.0/modules/syndication/"
	
	>
<channel>
	<title>Comments on: Meddig tart az önfegyelem?</title>
	<atom:link href="http://www.ahogyan.hu/aktualis/meddig-tart-az-onfegyelem/feed/" rel="self" type="application/rss+xml" />
	<link>http://www.ahogyan.hu/aktualis/meddig-tart-az-onfegyelem/</link>
	<description>Hogyan? Melyik? Hol? Miért? Választ kapsz kérdéseidre!</description>
	<lastBuildDate>Wed, 25 Mar 2026 03:14:53 +0000</lastBuildDate>
		<sy:updatePeriod>hourly</sy:updatePeriod>
		<sy:updateFrequency>1</sy:updateFrequency>
	<generator>http://wordpress.org/?v=3.7.3</generator>
	<item>
		<title>By: joszif</title>
		<link>http://www.ahogyan.hu/aktualis/meddig-tart-az-onfegyelem/#comment-533</link>
		<dc:creator><![CDATA[joszif]]></dc:creator>
		<pubDate>Wed, 27 Apr 2011 21:53:41 +0000</pubDate>
		<guid isPermaLink="false">http://www.ahogyan.hu/meddig-tart-az-onfegyelem/#comment-533</guid>
		<description><![CDATA[Nem hagyni szabad időt a gondolkodásra. Ahogy Peregrin is írta elveszni a napi rutinfeladatokba, és ha már túl vagy a megrázkódtatáson, felkeltél a földről, újrarendezés.]]></description>
		<content:encoded><![CDATA[<p>Nem hagyni szabad időt a gondolkodásra. Ahogy Peregrin is írta elveszni a napi rutinfeladatokba, és ha már túl vagy a megrázkódtatáson, felkeltél a földről, újrarendezés.</p>
]]></content:encoded>
	</item>
	<item>
		<title>By: Peregrin</title>
		<link>http://www.ahogyan.hu/aktualis/meddig-tart-az-onfegyelem/#comment-500</link>
		<dc:creator><![CDATA[Peregrin]]></dc:creator>
		<pubDate>Wed, 27 Apr 2011 11:22:01 +0000</pubDate>
		<guid isPermaLink="false">http://www.ahogyan.hu/meddig-tart-az-onfegyelem/#comment-500</guid>
		<description><![CDATA[Nehéz kérdés ez bizony, kedves Lanchaster. Jelenthetem: az általad felsorolt veszteségek mindegyikét  megéltem már, némelyiket nem is egyszer. Tudod, több megélt életévbe több minden belefér. A nagy megrázkódtatások után mindig egyetlen dologra koncentráltam: a napi rutinfeladatok, legyen az munka, család, társas kapcsolatok ápolása stb. hiánytalan, pontos, ha másként nem ment, gépies megoldására. Mindez ugyanis nagy figyelmet igényel és erősen leköt szellemileg és fizikailag egyaránt, főleg akkor, ha ráadásul az önmagaddal szemben támasztott minőségi elvárások szintjét is tudatosan megemeled. De ismerek olyanokat is, akik ilyenkor beiratkoznak tanfolyamokra olyan témákban, amelyek azelőtt a lehető legmesszebb álltak tőlük,  megtanulnak arabul vagy japánul, lakhelyet változtatnak, vagy új, nagyobb kihívást jelentő sportot kezdenek űzni. Vagyis olyasmivel kezdenek el foglalkozni, ami maximálisan leköti őket. Ez nagyon fontos! Aztán meg ahogy telik-múlik az idő, azt veszed majd észre, hogy a fájdalom szépen, csendben, halkan alábbhagy. És amikor egészen megszűnik, elkezdheted újrarendezni a soraidat. Hidd el, becsszóra, Te is túl fogsz élni mindent! Elképesztően sok dolgot képes kibírni és átvészelni az ember.]]></description>
		<content:encoded><![CDATA[<p>Nehéz kérdés ez bizony, kedves Lanchaster. Jelenthetem: az általad felsorolt veszteségek mindegyikét  megéltem már, némelyiket nem is egyszer. Tudod, több megélt életévbe több minden belefér. A nagy megrázkódtatások után mindig egyetlen dologra koncentráltam: a napi rutinfeladatok, legyen az munka, család, társas kapcsolatok ápolása stb. hiánytalan, pontos, ha másként nem ment, gépies megoldására. Mindez ugyanis nagy figyelmet igényel és erősen leköt szellemileg és fizikailag egyaránt, főleg akkor, ha ráadásul az önmagaddal szemben támasztott minőségi elvárások szintjét is tudatosan megemeled. De ismerek olyanokat is, akik ilyenkor beiratkoznak tanfolyamokra olyan témákban, amelyek azelőtt a lehető legmesszebb álltak tőlük,  megtanulnak arabul vagy japánul, lakhelyet változtatnak, vagy új, nagyobb kihívást jelentő sportot kezdenek űzni. Vagyis olyasmivel kezdenek el foglalkozni, ami maximálisan leköti őket. Ez nagyon fontos! Aztán meg ahogy telik-múlik az idő, azt veszed majd észre, hogy a fájdalom szépen, csendben, halkan alábbhagy. És amikor egészen megszűnik, elkezdheted újrarendezni a soraidat. Hidd el, becsszóra, Te is túl fogsz élni mindent! Elképesztően sok dolgot képes kibírni és átvészelni az ember.</p>
]]></content:encoded>
	</item>
</channel>
</rss>
